Az elfeledett ninja Második fejezet Írta: Veress Éva / Yukina Ha fel szeretnéd rakni az írásomat a honlapodra előtte, értesíts. Előre is köszönöm! Elérhetőségeim: E-mail: vvica@citromail.hu MSN: vvica@citromail.hu Jó olvasgatást  (Az író megjegyzése: A szereplők jelleme nem követi az Animében és a mangában szereplőkét. A főszereplő pedig egy általam kreált személy, aki biztosan nem lesz benne sem az Animében sem pedig a mangában. A kedvenc szereplőimet sorakoztatom fel és főleg a felnőtt karaktereket. Van, ahol a történet sem egészen passzol az eredetihez, hiszen bele kellet illesztenem Jádét Konoha múltjába! Narutót nem vettem be a történetbe. Ennek az egyik oka, hogy félek a karaktertől a másik, pedig, hogy a történetben nem tudtam neki illő szerepet létrehozni. Sakura sem lesz benne csak említés szintjén. Sasuke pedig majd sokára maximum egy fejezet erejéig fog szerepelni elhanyagolható fontossággal, de említés szintjén sokszor elő fog fordulni. Ezért a Naruto rajongóktól előre is bocsánatot kérek. Itt főleg Jouninok, Akatsuki tagok Chuninok és ANBU tagok kapnak majd szerepet.) Egy hét múlva Jáde éppen a kisebb csinnadratta közepette megérkező Kazekagét figyelte. Ettől a pillanattól kezdve Tsunade-sama igen elfoglalt lesz. Hiszen a feudális urak is megérkeztek. Kakasi késett, mint mindig. Bár ebben most erősen szerepet játszott az is hogy nem szívesen töltötte be a vizsgáztató szerepét. Jáde elindult az első vizsga helyszíne felé. Örömmel tapasztalta, hogy a város védelme szinte kifogástalan. De azért egy kisebb csapat még át tudott jutni a védővonalakon. A Parkban talált a csapatokat éppen arra vártak, hogy beengedjék őket a vizsga helyszínére. Nagyon érezhető volt a feszültség. Látta a Konoha fejpántos Gennineket. Örömmel tapasztalta hogy az a falu ninjái nem szigetelődtek el egymástól. Örült az összetartásnak. Több idősebb mogorva csapattag jól megbámulta. Jáde a harci öltözetét viselt. Elindult az ajtóban álló két őr felé. Azok tiszteletteljesen biccentettek. - Tizenöt perc múlva beengedhetitek őket. Közben figyeljétek, hogy valakinél nincsen e veszélyes fegyver. - Igenis! Az előadóteremben a padsorok mellet, székeket helyeztek el. Ide fognak ülni a megfigyelők. Általános esetben a Geninek itt várakoztak volna, mint ahogy azt Ibikitől megtudta de most sokkal feszültebb volt légkör. Ibiki mellet állva várta, hogy a Geninek bejöjjenek. Azok pedig lassan nagyon megfontoltan ültek szét a terembe. De senki sem ülhetett a csapattárs közelében. Egy-két Genin már a terembelépéskor Genjutsukkal rejtették el a vizsgabiztosok előtt, hogy a leséshez tükröket helyeztek el. Jáde nem avatkozott közbe, hiszen ez ninja technikák magas szintű alkalmazása volt. Miután elkezdődött a vizsga Jáde megértette. A teremen voltak olyanok, akik nem voltak vizsgázók. Ők ismerték a válaszokat és szorgalmasan körmöltek is. Jáde magában megemelte a kalapját Ibiki előtt. A harmincnégy csapatból tizennyolc jutott tovább. Konohából mindenki továbbjutott. Egyelőre azon kívül, hogy újoncok képességeinek egy részét már megismerte nem tapasztalt semmi szokatlant. De itt lesz a kísértés. A három napos halálerdei kis próba. Neki is itt kell a legéberebbnek lennie. Anko is megérte a pénzét. A sensei nem kis félelemben tartotta a jelentkezők egy részét. Jáde sejtette, hogy a Geninek már találgatja, hogy Ő kicsoda. Főleg a Konoha tanítványok. A csapatok tanítói is jelen voltak az erdei próba előtt. Észre vette, hogy Kakasi régi riválisának Gai-nak is indul egy csapata. Kakasitól tudta hogy ők nagy esélyesek a vizsga letételére. Már voltak ezen a próbán, de akkor annak a bizonyos támadásnak köszönhetően nem lehettek chuninok. Miután a csapatok nekivágtak az erdőnek, Jáde várt három óra hosszat. Anko és a többi vizsgáztató kérdő pillantásokat vetettek rá, hogy miért nem mozdul. Jáde kissé megharapta az ujját, és egy idéző mozdulatsor végén egy tucat borjú nagyságú tigrist hívott elő. A tigrisek között volt egy, amelyik hófehér volt, szeme pedig élénken csillogott. Jáde rámosolygott, az pedig hozzádörgölőzött. Jáde megvakarta a füle tövét. ( megjegyzés: Jáde szerződést kötött a tigrisek népével ezért ő a tigrisek megidézéséhez ért. Mint pl: Ero-senin [Jiraya] a békák megidézéséhez/  ) - Régen nem láttalak Orion! - Hasonlóképpen Jáde-sama. Mit kívánsz tőlünk? - Szeretném, ha lefednétek az erdőt és figyelnétek az embereket. Ha nagy veszélyben lévőket találtok, értesítsetek, és figyelj Orocsimaru szagára! A tigris hátán felállt a szőr és tépőfogait előrevillantotta. - Szívesen széttépném a kígyófajzatot! - Tudom. Add ki a parancsot, kérlek. - Igen! –a tigris elüvöltötte magát mire a megidézettek félelmetes gyorsasággal eltűntek a sűrűben. Jáde Orionra nézett, aki letelepedett mellé. Ülve Jáde válláig ért. - Nem hagylak egyedül. - Köszönöm! - Nincs mit. Anyánk nem rég érdeklődött felőled! - Igen legutoljára két éve találóztunk! De van egy olyan sejtésem, hogy ezt hamar be fogjuk pótolni. Anko felé fordult. - Bemegyek az erdőbe. Van nálam adóvevő, ha találtok valamit! - Biztos benne? Pár ANBU tag is szívesen elkíséri. Jáde mosolygott. - Nem köszönöm. Mi Orionnal összeszokott csapat vagyunk, ami a lopakodást illeti. A toronyban találkozunk három nap múlva! - Vigyázzon magára. Anko hitetlenkedve nézte, ahogyan a lány és a tigris eltűnik, nem használtak teleportáló jutsut. Ez a gyorsaság igen meglepte. Nem hitt Kurenainak és Asumának mikor a Kakasihval folytatott csatáról beszéltek. Egy részét most már igen. Jáde és Orion nagyjából felmérték a vizsgázók helyzetét, de azért maradt olyan csapat, amelyik rejtve tudott maradni, de nem sok. Sőt már volt olyan csapat, amelyiknek esélye sem volt a folytatásra. Komolyabb csakra felhasználást és harcot azonban nem tapasztalt. A második napon, amikor a fénysugarak Jádét és Oriont egy fa tetején érték, Orion nyugtalanul szimatolt a levegőbe. Jáde kérdőn nézett rá. - Ismerős szag, de nem Orochimarutól van! - Akkor? - Azé a szemüveges kölyké, akivel múlt télen találkoztunk! Jádében egy kis düh parázslott. A talpnyaló kutyáknál nem gyűlölt jobban semmit sem ezen a világon. Főleg a gerinctelen talpnyalókat! - Kabutó. Merre? - Úgy három kilométerre előttünk. - Akkor gyerünk! Az utat öt percen belül megtették. Kabutó éppen hat Geninnel beszélgetett egyik csapat a kő falubók még a másik a köd faluból valók voltak. Orionra nézett és intett neki hogy szimatolja át a területet. Pár perc múlva a hatalmas állat minden zaj nélkül tért vissza jelezve senki nincs a közelben. - Kerítsük be. – mondta Jáde, Orion pedig távozott. Várt egy kis ideig hogy Orion elhelyezkedhessen a helyén azután a kis csapat mellet landolt. Kabutó és a Geninek tekintetére is döbbenet ült ki. A férfi kisé átalakított tőrével támadóállást vett fel. - Jáde. Micsoda kellemes meglepetés. Láttalak az első vizsgán is büszke, lehetek, arra hogy nem szúrtál ki. - Valóban, ha ott lettél volna, de nem voltál, csak távolból figyeltél nem igaz? A férfi nevetése csöppet sem volt őszinte tele volt feszültséggel. - Átlátsz rajtam. - Ha te itt vagy Orochimaru sem lehet messze. Jáde bármenyire koncentrált az arc és az egész testbeszédből sem tudta megállapítani hogy a Kabutó hazudik e. Végül is volt alakalma gyakorolni. - Ugye tudod, hogy nem engedhetlek el? - Hogyne. – válaszolta vigyorogva behízelgő hangon - Jáde a még mindig tanácstalanul álldogáló Geninekre nézett. - Ti döntötök, vagy most azonnal elhagyjátok, a vizsga helyszínét vagy folytatjátok. De aki képes lenne elárulni a faluját, azt én nem, találom alkalmasnak a Chunin feladatok elvégzésére. Imádkozzatok, hogy Kabutó képes legyen végezni velem, mert ha nem, akkor ki vagytok zárva! – az ijedt csapatok egymásra néztek, azután felszívódtak az erdőben. - - Ha ennyitől megrémülnek nem is lettek, volna alkalmasak Orochimaru-sama szolgálatára. - Te csak tudod. A férfi nem várt tovább. Azonnal támadásba lendült. Jáde könnyedén kerülgette az ütéseket. Tudta, hogy ha a férfinak sikerül őt eltalálnia, akkor elvágja az izmokat, vagy esetleg rosszabb belső sérüléseket is okozhat. Roppant bosszantó volt egy orvosi ninjával harcolni. Annak idején, rövid találkozásuk alkalmával saját bőrén tapasztalta. Egy pillanatra volt csak figyelmetlen, de meg is lepte az a tény, hogy a férfi csakráját meghosszabbította. Kihasználta azt, hogy a keze közel volt Jáde mellkasához és károkat okozott az izmokban. Szerencsére minimálisakat. Mikor már a férfi homloka verejtékezni kezdett Jáde megunta a kergetőzést és egy gyors pecsétsorozat után Kabuto Gúzsba kötve feküdt előtte. A földből megidézett indák múmiaszerűen befedték a férfi egész testét. És mivel Jáde saját csakrájával töltötte, meg őket nem szabadulhatott. Jáde letérdelt mellé. Egy kis csakrát koncentrált a kezeibe, amiket Kabuto homlokára téve elaltatta vele a férfit. Orion unott ásítások közepette került elő. - Ha nekem nincs feladatom unatkozni, fogok. - mondta játszott sértődöttséggel – - Nem volt olyan könnyű. – jelentette ki Jáde és kezét a mellkasára tette. Jáde csak most érezte, hogy hiába nem volt nagy ereje a támadásnak mely betálált elég kellemetlen érzése volt és a levegővétel is nehézkesebben ment. Elismerem alábecsültem. És ez akár végzetes is lehetett volna. Többet nem fog előfordulni. Morogta magában. - Súlyos? Kérdezte Orion látva Jáde mozdulatát és halva egyenetlen légzését - - Ugyan! Az egyik ütése céba ért. Az izmaim sérültek. De nekem mindegy, hogy vannak –e épp izmok a testemben tudod nagyon jól. - De mégis! – aggodalmaskodott a fehér tigris – - Ezzel az apró sérüléssel akár egy hónapig is vígan meglennék, ennyi idő után pedig az izmok maguktól helyrejönnének. - Te tudod. Ezzel mi legyen? – nézett megvetően a tigris a foglyukra. - A Kazekage, Hokage–sama, Kakasi és a többi sensei mind a toronyban várakoznak. Odavisszük. Orion könnyedén vitte hátán a magkötözött férfit. Közeledtek a nap végéhez mikor kiderült, hogy a többi tigris sem talált semmi szokatlant. Jáde pedig tudta, hogy Orochimaru nem lehet messze, és hogy már tudja, hogy vadászik rá. Nagyon óvatos lesz, vagy visszavonulót fúj. A két lehetőség közül az utóbbi volt valószínűbb. Miután átadta a kémet az ANBU csapatok egyikének, Jáde csatlakozott a toronyban lévőkhöz. A Tsunade, és a Kazekage az épület tetején tartózkodtak és figyeltek. Két csapat, A Levél faluból már befutott. Szép teljesítmény volt azt el kellet ismerni, bár lehetett volna sokkalta jobb is. Kakasi unott tekintete felélénkült mikor meglátta Jádét és kissé kérdővé vált Orion láttán. - Jáde, hallom elfogtad Kabutót. – mondta Tsunade leplezetlen büszkeséggel. - - Igen, nem volt túl nehéz annak ellenére, hogy értek meglepetések. Orion – fordult a mellé telepedő nagymacska felé – Ő itt Kakasi. Még itt éltem a legjobb barátom volt, és most is az. Kakasi ő is egy régi barát a Tigrisek nemzetségének alvezére Orion. - Örülök. – Kakasi köszöntése tartózkodó volt ugyan de őszinte. Orion természetéből adódóan óvatos volt, és most sem volt ez másképpen. Tiszteletben tartotta Jáde barátját, de nem közeledett feléje – Jáde azon gondolkodott megzavarja-e a két vezetőt, de szerette volna, ha a mellkasából eltűnik a kellemetlen érzés. Így tisztelettel meghajolt mögöttük. - Tsunade-sama! Elnézést a zavarásért de beszélnem kell magával. - Persze Jáde. Gaara, remélem nem bánod! - Természetes. Tsunade kérdőn nézte a lányt, de ő csak befelé intett az épület felé. Mikor egy csöndes szobába értek Jáde levette hátáról a kardot és leült. - Kabuto, harc közben megsebesítette a mellizmokat, én nem tudom helyre rakni. - Úr isten, ebbe bele is halhattál volna. – kezdett a nő aggodalmaskodni és megvizsgálta a mellkasát. – Nem vészes. De roppant kellemetlen lehet. - Elviselhető. Továbbfejlesztette a technikáját. A pusztító csakrát szinte karddá formálta így meghosszabbítva a kezét. Az első támadása után rájöttem, még szerencse. Nagyon kellemetlen orvosi ninjákkal harcolni. - Milyen igaz. Ha ennek vége alaposan kikérdezzük a kölyköt, de egyelőre vigyázzunk! - Igen. Bár szerintem elment. Nem kockáztat egy támadást ellened, Gaara-sama, Jiraya és ellenem. Nincs az a sereg az Akatsukin kívül, akik felvehetnék velünk a versenyt. - A Próféta szóljon belőled! - Ez puszta logika és az tény, hogy Orochimaru logikus ember. A tizenhat csapatból hatan jutottak tovább, ami azt jelentette, hogy előharcok szükségeltettek. Így Kakasinak több dolga akadt, mint előzőleg sejteni lehetett. Roppant boldog volt. Látszott az arcán, Jáde pedig jót mulatott rajta. Aránylag gyorsan lezavarták a küzdelmeket, Jáde ugyan végignézte mindet te gondolatai valahol egészen máshól, kalandoztak. Azért némely kissé érdekesebb összecsapásnál elraktározta a tudnivalókat. Gai tanítványai kisebb nagyobb erőfeszítésekkel jutottak tovább. Jáde már értette, hogy miért tartják a Hyuuga gyereket biztos tovább jutónak. Nem csak a helyzetfelismerő, hanem a közelharci technikája is messze túlszárnyalta a Genin szintet, ami azt illeti még egy-két Jounin szintjét is! Orion nem távozott a többi tigrissel együtt, Jáde pedig örült a társságának. A tájékoztatót, amit a kagék tartottak már nem hallgatta végig. Kakasival együtt elindult a városba. Kakasi csöndes volt, érezte, hogy Jáde valamin nagyon gondolkodik. Csak az étteremben szólalt meg. A felszolgáló nagy ívben elkerülte a hatalmas tigrist, és a többi vendég is igen furcsán nézte a kis társságot. - Nem nagyon maradt választásom. – szólalt meg Jáde hosszas fejtörés után aminek az eredménye nagyon fájdalmasan érintette. - Nem értem. - Egyetlen egy személy van aki tudja mit csinálhat most Orochimaru. Én pedig nem szeretek sötétben tapogatózni. A selejtező egy hét múlva kezdődik, addigra visszaérek. - De mégis kire gondolsz? - Jobb ha nem tudod. – mondta Jáde és a férfira mosolygott. – - És Tsunade-sama? - Nos igen. Vele úgy tűnik beszélnem, kell. De lenne egy kérésem Kakasi. Ne kövess, még csak ne is bízz meg senkit sem a követésemmel! A férfi nem válaszolt, Jáde pedig nem folytatta. Elindult a Hokage épület felé. Bekopogott az ajtón. Orion letelepedett odakint, jelezvén, hogy megvárja. - Gyere! – hallatszott bentről – Jáde belépett és várt, amíg Tsunade befejezi azt, amit ír. - Tessék? - Szeretnék a következő hétre elkérezkedni. - Mi lenne az ok? - Nagyon zavar Orochimaru viselkedése. Kabutó, komolyan azt hittem, hogy meg fog keresni. Eléggé kihúztam nála a gyufát, hogy kapva kapjon az alkalmon. Valami nagy mocsokságra készül. És csak egy valaki tudja, vagy legalábbis sejti hogy mit tervez. - És ki lenne az? Jáde nagy levegőt vett. - Azt hiszem jobban, alszol, majd ha nem mondom meg! - Jáde! - Kérlek, bízz bennem. Ezt csak egyedül csinálhatom végig. És az utolsó küzdelmekre végzek, és visszajövök. Tsunade még csak nem is sejtette, hogy Jáde mire készül, de hinni akart benne. Akár az ő beleegyezése nélkül is elmehetett volna. Díjazta hogy legalább szólt. - Ajánlom, hogy épségben gyere vissza! - Ebben nem lesz hiba. Jáde még az éjszaka folyamán elindult. Reggelre elérte a tűz vidék határát. Orion mellette volt, hatalmas testén nem látszott, hogy fáradt lenne. - Merre megyünk? – kérdezte – - Egyenesen előre, a szél vidék környékére. Ott rendezek egy kis felfordulást. De akkor csak a te orrodra hagyatkozhatom. - Mit kell keresnem? - Valamit a földben, aminek nincs szaga, ami idegen, de csakrát használ. Orion kérdőn nézett rá, de jól elraktározott az elméjében minden egyes szót. Tudta hogy Jáde nem tréfál. Jáde Jól tudta, hogy akit keres, csak úgy találhatja, meg ha egy csatlósát elfogja. Nem kell majd erőlködnie. A férget vonzza a nagy csakra mennyiség jelenléte, abból pedig tud bőven nyújtani. És csak ő tudja elvinni az árnyhoz. A többi idiótát egy hónapig is keresheti. Mikor elérte azt a helyet, mit a leginkább magasnak és jól megközelíthetőnek vélt, megállt és a testében elraktározott csakra mennyiség egy részét felszabadította. Orion döbbenten nézte, ahogyan a szél, Föld és Víz elemek hogyan változtatják meg a környezet kinézetét. Vízesések, fák, és mindez csak ninjutszukkal. De eszébe jutott hogy Jáde feladattal látta el. Minden érzékével a környéket figyelte. Jáde még három óra elteltével is borzalmas mennyiségű csakrát használt fel, És Orion most mintha valami idegent talált volna. Egy üvöltéssel tudatta a helyet, Jáde pedig egy bődületes ütéssel a környék összes szikláját darabokra törte. Orion látta amit egy különös egyén lassan kijön a sziklákból. Fejét valami különös zöld valami fedte el, és nem volt szaga, mint valami növény, ami nem hoz virágot, és valahogyan mégsem az. Mikor a különös fedő kezdett kinyílni, ahogyan egy ragadozó virág egy félig ilyen félig olyan színezettel rendelkező arc tulajdonosa került elő. A lány érezte hogy a testét megviselte a sok csakra felhasználása, de meg is könnyebbült, hiszen a csakra tárlók egy része a szervezetében kiürült. Nemsokára úgy is tennie kellet, volna valami hasonlót, hiszen ha nem, akkor az-az életébe került volna. - Tehát te voltál Jáde – az alak hangja túlvilági volt, szinte nem is emberi – Csak te tudsz démoni mennyiségű csakrát felszabadítani. - Igen. Nem sokat változtál! Szeretnék beszélni az, árnyal! - Ó! Három éve nem ez volt a benyomásunk. - Nos az akkor volt. Tisztában vagyok vele, hogy az elme síkján bármikor tudod értesíteni, hát rajta! Tudok várni még értem, küld valakit. Látszott az ismeretlenen hogy nagyon erősen gondolkodik. Orion a ruhájáról most már felismerte hogy ki ez. Az Akatsuki tagja. Jáde egyszer segítségül hívta őt ellenük. Jáde behunyt szemmel leült és várt. Orion nem tudta hogyan lehet ilyen nyugodt. Jáde nagyon remélte hogy nem Kakuzut és a hülye társát fogja érte küldeni. Az a szőke idióta és ő jobban szerették volna kinyírni egymást. Még Itachinak és a cápafejűnek is jobban örült volna, mint nekik. - Rendben van. Itachi-sama értetek jön és elkísér benneteket a találkahelyre. Nekem most dolgom van, Engedelmeddel! - Persze – Remélte hogy utoljára találkoztak, de sajnos ez csak remény marad. - Mikor elment Jáde végre engedett egy kicsit. Ránézett Orionra. A nagymacska nem nézet rá szemrehányóan, de a kérdés ott csillogott a szemében. - Ők mindig tudják, hogy Orochimaru mire készül. - És mi a biztosíték, arra hogy el is árulják? - Nos, ebben egyáltalán nem lehetek biztos. Csak reménykedhetek, hogy némi blöffel és elnagyolt tényekkel menni fogok valamire! De majd attól is sok minden fog függni, hogy az Árnyat milyen kedvében találjuk! Mire a nap lemenőben járt Jáde tudta hogy Itachi megérkezett. Legnagyobb meglepetésére egyedül. - Jáde-sama kérem, kövess! - Rég találkoztunk Itachi. - Igen, nagyon régen. Elindultak, Jáde követte, és nem feszítette tovább a húrt. Annak idején Legyőzte Itachit és úgy, látszik ezt még mindig nem bírta elfelejteni teljes mértékben. Pedig nem kellet szégyenkeznie, hiszen nagy szó hogy megizzasztotta őt. Tisztában volt, azzal hogy, az Árny egy olyan helyen fog vele találkozni, ami semmi köze nem volt a szervezethez. De most nem is ez volt a lényeg. Az Akatsuki céljai nem voltak tiszták a számára, de tudta hogy, ezek a célok hosszú távúak. Most egy sokkal, gonoszabb ellenféllel kell számolnia. És az Akatsukinak is érdekében állna, ha Orochimaru nem lenne a képben. Különben annak idején nem környékezték volna meg őt. Már nagyon közel lehettek a tengerhez, hiszen Jáde érezte a levegő enyhén sós ízét. Menyire szerette a tengert. Életveszélyesen meredek éles sziklákon ugráltak, még Itachi meg nem állt egy a szem elől jól rejtett barlang előtt. Jáde nagy levegőt vett, sohasem tudta megérteni, hogy az Árny miért szerette az ilyen nyirkos helyeket. - Odabent vár rád! – mondta a férfi, látszott hogy nem szívesen játssza a kísérő szerepét. – Az állatodnak itt kell maradnia. - Orion légy olyan kedves és várj meg idekint! - Rendben van. Jáde belépett a barlangba. A bejáraton szűrődő fény visszatükröződött a víz által simára nyalt sziklafalakról így némi fényt biztosítva Jáde számára. Elég jól látott ugyan a sötétben is. Egy nagy tágas helyhez érkezve megállt. Érezte, hogy valaki jelen van. - Jáde! Micsoda öröm! - Sajnálom, nekem kevésbé. Ha egyszer egy kissé barátságosabb környezetben fogadnál, talán. - Ugyan, ugyan, nem erről akartál velem beszélni kedvesem! - Nem, valóban nem! Te tudod, hogy Orochimaru hol van, és mit tervez. - Ó gondolom felesleges, lenne tagadnom. Csupán csak az a kérdés, hogy nekem milyen előnyöm származna ebből a kis kibontakozni készülő egyezségből! Jáde magában morgott egy keveset, azután rájött hogy nem érte ez olyan meglepetésként. - Neked is érdeked hogy Orochimaru felhagyjon a kisded játékaival. Én szívesen elvégzem a munkát! És tudod, hogy mostanra senki sem szállhatna szembe vele, persze rajtad kívül, aki képes lenne nyerni. Én megölhetem. Egy darabig semmi sem hallatszott. - Sajnos ez tény. De semmi garancia, arra hogy utána nem fordulsz ellenünk! És a kijelentésed rád is vonatkozik! Annyi a különbség hogy téged én sem tudnálak egy könnyen elintézni. - Ameddig békét hagysz a Konohának és a szövetségeseinek, nem teszek ellenetek semmit sem! - Nocsak, tehát visszatértél a szülőfaludba. Ezzel igazán felbőszíthetted a bátyádat! A kijelentésed roppantul érdekel engem, de tehetsz ilyen kijelentéseket a Hokage belegyezése nélkül? - Nem! - Akkor talán nincs is tovább miről beszélnünk! - Ne szórakozz velem! Nem vagyok sem egy zöldfülű sem pedig az egyik embered! Tudom jól, hogy te magad is akarsz valamit tenni ellene, hát nyögd ki végre, hogy hol van! A férfi tekintete kissé gunyorossá vált. - Nocsak, nocsak! Olyan régen ismerlek, de még egyszer sem láttalak ennyire kiborulva! – jó darabig csak Jáde ziháló levegővételét lehetett hallani. – A bátyád, visszavonult egy szigetre, innen úgy ezer kilométerre Délen! De nagyon megerősítette a védelmet, még az én elit csapatom is bajosan lenne képes bejutni. Egyelőre lemondott a falu megtámadásáról. Eddig nem tudtam, hogy miért . . . de - Tehát keresztbe tettem neki! - Igen. Jáde elindult kifelé a barlangból. De a hang megállította. - Nagyon szívesen látlak Jáde, ha egyszer meggondolod magadat, és tartozol nekem egy szívességgel. - Igen! De tudod, hogy nem viszonzom neked bármivel, mindig is megválogattam a szívesség visszafizetésének módját! Több szó nem esett közöttük. A barlangból kilépve Itachit és Oriont pillantotta meg. Mindketten túlságosan is feltűnően nem figyeltek a másikra, de Jáde tudta hogy ez csupán látszat. És mindketten érzik a másik minden egyes rezdülését. - Neked nem lenne valahol dolgod Itachi? - Nem! Jáde nevetett magában. Sohasem volt valami bőbeszédű. De mit lehet elvárni valaki olyantól, aki kiirtotta az egész családját, csak hogy bizonyítsa az erejét? Nem szerette az ehhez hasonló megszállottakat. - Most megyünk Orion! - Rendben. Már messze jártak a tengertől amikor Jáde megengedte magának egy kis lassítást. Orion látta hogy Jáde fáradt és ennek ezen nem is csodálkozott. De azon igen, hogy a lány nem esik össze ekkora mennyiségű csakra felhasználás után. Egy normális ninja egy hétig képtelen lenne mozogni. Morgott magában azután egy gyors mozdulattal Jáde mellet termett. - Ülj fel a hátamra. Pihenhetsz és holnap reggelre már a Tűz földön, leszünk! - Köszönöm – Jáde mosolygott – Jáde nagyon hálás volt a figyelmességért. A puha bundába temette az arcát és megpróbálta visszanyerni a teste felett az irányítást. Teljes biztonságban érezte magát Orion hátán. Közel tizenhat óra múlva Értek a tűz földjére. És ekkora már Jáde is visszanyerte az erejének jelentős részét. Ha Jáde jól számolt, akkor még bőven volt ideje a Chunin vizsgáig. És azt is tudta, hogy nem állhat elő az információkkal Tsunade előtt még le nem, folyik a vizsga. Orocsimaru teljes biztonságban érezte magát nem fog eltűnni, és nagy annak a lehetősége, hogy a nagy csinnadratta alatt, megpróbálja valahogyan kiszabadítani Kabutót. Ő a legfőbb bizalmasa, és orvosa. És ha nem ütközik kellő ellenállásba biztos, hogy nyúlcipőt húz és máshová helyezi főhadiszállását. Ezt pedig nem hagyhatta. Még egy találkozást az Árnyal, nem úszna meg épp bőrrel. Nem kockáztathatta, meg hogy az egész Akatsukival szembeszálljon. Nem kerülne ki ugyan vesztesen, de igen-igen csak a tűrőképességeinek határára sodorná. Mire a faluba értek már döntött. A legjobb út az igazság! Elmond mindent Tsunadénak, beleértve a tervét és a feltevéseit is. Utána pedig reménykedik, hogy egyet fog vele éretni. Oriont kissé feszéjezte a város ezért az erdőben maradt. Jáde nem bánta. Nem volt biztos, abban hogy Kakasi örülne egy ló nagyságú tigrisnek a lakásában. Bár ki tudja! Az ő régi barátja sokat változott azóta hogy annak idején az akadémia befejezése után szinte azonnal chuninná választották, arról az ominózus küldetésről pedig amin meghalt a csapattársa. Úgy tűnt számára, hogy a férfi kissé vidámabb lett, de valahogyan érezte hogy ez csak álca. De nagyon remélte hogy nem minden esetben! Legelső állomása a nagy épület volt Tsunade sama szobája. Szerencséjére az őrök nem kekeckedtek vele. Amikor kopogott Tsunade a szokásosnál kissé ingerültebb hangon szólt ki neki, hogy bejöhet. Jáde kinyitotta az ajtót a szobában két ANBU csapat volt és ezen kívül vagy egy tucat Jounin. Sejtette, hogy valami nagyon nem jó dolog történt. - Jáde éppen időben. Pontosan két órája hogy Kabutó elszökött.